Megállás, parkolás sík úton, megállás, elindulás lejtőn – gyakorlatok a tanpályán és a tanpályán kívül

Megállás jobbra, a menetirányra merőlegesen, előremenetben

Az előremenetben való megálláshoz – hasonlóan a hátramenethez - legalább 1,5 járműszélességnyi helyre van szükség ahhoz, hogy különösebb gond nélkül, viszonylag egyszerűen megoldható legyen a feladat.

Az előremenetben való parkolás viszonylag könnyű feladat, hiba nélküli teljesítéséhez jól kell ismerni az oktatójármű fordulóköréből adódó lehetőségeket. Egyszeri előremenettel általában akkor oldható meg a feladat hiba nélkül, ha kb. egy járműhossznyi távolságra állunk meg a szabad beálló helytől, és ugyanekkora oldaltávolságot hagyunk a parkoló járművektől (Tehát 1x1).

Az oktató tegyen néhány kört teljesen „alátekert” kormánnyal, majd mutassa be a feladatot részleteire bontva, és teljes folyamatában is, miközben hívja fel a tanuló figyelmét a parkolás közben adódó kritikusabb pontokra.

 
Beállás jobbra, a menetirányra merőleges várakozóhelyre, előremenetben 

A beállás forgalomban végrehajtott (vagy forgalmat feltételező) folyamata a következő: 

- lassú, folyamatos haladás közben az oktató időben mutasson rá a kiszemelt beállóhelyre;
- a tanuló nézzen a középső és a bal oldali visszapillantó tükörben hátra, fejfordítással oldalra, majd irányjelzővel jelezze az úttest közepe felé húzódási szándékát;  (Nagyobb forgalom esetén álljon meg a szabad parkolóhely előtt kb. 3 kocsihossznyi távolságra, és várja meg, hogy a forgalom különösebb feltartása nélkül tudjon befelé húzódni.)
- húzódjon a járművel az úttest közepe felé, kb. egy járműhossznyi távolságra a parkoló járművektől, majd guruljon tovább egyenesen;
- a járművet lassítsa tovább üzemi fékkel (ha szükséges kapcsoljon vissza), ezzel is nyomatékot adva leállási szándékának;
- tekintsen körül, győződjön meg róla, hogy nem zavarja a hátulról érkező forgalmat, valamint, hogy nem készül-e valamelyik jármű kiállni a parkolóhelyről;
- jelezzen az irányjelzővel a parkolóhely felé;
- a szabad beállóhely előtt kb. egy járműhossznyi távolságra, kezdje meg a kormánykerék célzott forgatását a parkoló hely felé;
- figyeljen a forgalomra, és irányítsa a járművet a szabad beállóhelyre, a távolabb lévő parkoló jármű mellé;
- a lassúbb haladás érdekében – ha szükséges - csúsztassa a tengelykapcsolót;
- győződjön meg róla, hogy a jármű mindkét oldala elől biztonságban van, az oldaltávolságok megfelelőek;
- kellő mértékű és gyorsaságú kormánymozdulatokkal, váltakozó előre és hátrafigyeléssel hozza a járművet a menetirányra merőleges helyzetbe;
- mozgassa a járművet a szükséges mértékig előre. 
Ha nem sikerül elsőre merőlegesen leparkolni, vagy a jármű egyik oldala túl közel került valamelyik parkoló járműhöz, figyelve a forgalmat és a jármű mozgását, guruljon néhány métert hátra, és igazítsa ki a járművet. 

A tanuló dicséretet érdemel, ha látható, érezhető, hogy jól méri fel a leállás körülményeit, lehetőségeit, figyelembe veszi az irányadó forgalmat, a járművet folyamatosan és egyenletesen mozgatja, megfelelően kezeli a kormányt, jól tartja az irányt, legfeljebb egy korrekció után a járművek közé párhuzamosan, megfelelő oldaltávolságot tartva parkol le, a leállás előtti és utáni teendőket megfelelően, vagy kevés hibával oldja meg. 
Gyakran előforduló hiba, hogy a menetirányra merőleges várakozóhelyre, előremenetben való leálláskor a tanuló: 
- irányváltoztatáskor nem néz körül;     
- nem működteti időben az irányjelzőt;
- nem csökkenti kellő mértékben a jármű sebességét, szükség esetén nem kapcsol vissza;
- nem méri fel kellőképpen a megállás helyét, túl közel vagy túl messze helyezkedik a beállóhelytől;
- túl hamar vagy túl későn kezdi meg a kormányzást;
- túl korán vagy túl későn forgatja vissza a kormánykereket;
- túl kicsi vagy túl nagy oldaltávolságot hagy a parkoló járművektől;
- a motort lefullasztja;
- a járművet engedi „megszaladni”;
- többszöri korrekció után sem tudja a járművet párhuzamosan, vagy megfelelő oldaltávolságokat hagyva beállítani;
- a korrekciónál nem figyeli eléggé a forgalmat.      

 Megállás és elindulás emelkedőn 

Sokan izzadnak meg, kapnak sírógörcsöt, és „véreznek el” kezdő járművezetők, amikor először, valóságos hegymenetben haladva, egyszer csak meg kell állni, majd tovább kell indulni. Azaz, csak kellene. A jármű az erős emelkedőn, netán csúszós, síkos úton menthetetlenül gurulni kezd visszafelé. Ilyenkor gyors fékbe taposás után, behúzásra kerül a kézifék (ha ilyen megoldás van). Újabb indulási kísérlet, de a motor ezúttal lefullad. Indítás, majd elindulási próbálkozás. Most a motor fordulatszáma az égig emelkedik, a két első kerék füstölve forog, a jármű nagy nehezen megindul fölfelé, „ég” a kuplung. Azután, újabb megállás, és kezdődik előröl a kínlódás. 
Mindez, túl azon, hogy rendkívül kellemetlen, bosszantó és forgalomlassító hiba, felettébb veszélyes is. Ezért, a „megállás és elindulás emelkedőn” éppen olyan fontos gyakorlati elem, mint a tolatás, bekanyarodás, parkolás és a többiek. Még akkor is, ha szenved tőle a tengelykapcsoló-szerkezet. 
A feladat szóbeli ismertetése után az oktatónak be kell mutatni a gyakorlatot. Önmagában nem a műveleti sorrend megjegyzése és betartása az, ami nehéz, hanem a gázadás és a tengelykapcsoló megfelelő működtetése. Sík úton a tanuló már ismeri a két pedál „mérlegállás” technikán alapuló kezelését, a jármű emelkedőn való megtartása (megállítása) és elindítása azonban kifog rajta. 
Meg kell értetni a tanulóval, hogy az emelkedési ellenállás legyőzéséhez a motornak nagyobb vonóerőre és emelkedési teljesítményre van szüksége, ezért több tüzelőanyagot kell adagolni a gázpedállal. Minél meredekebb az emelkedő, annál többet. A két pedál összehangolt kezelését leírni, gyakorlás közben rá kell érezni. 
Az első próbálkozásokat 3-5 százalékos emelkedőn kell kezdeni. A tanuló haladjon „fölfelé” lassú tempóban, 1. sebességfokozatban. Szüntesse meg a tüzelőanyag-betáplálást, majd mielőtt a motor fulladozni kezdene, oldja a tengelykapcsolót. A jármű tovább lassul. Egy pillanattal a megállás előtt, engedje fel „fogópontig” a tengelykapcsoló pedált és közben adjon „hallható gázt”. A kuplungpedált állítsa arra a pontra, amikor a jármű sem előre, sem visszafelé nem gurul. Ilyenkor a motor és a tengelykapcsoló összehangolása révén éppen annyi vonóerő és teljesítmény szabadul fel, amennyi a lejtő irányú erő legyőzéséhez szükséges, de kevés az emelkedési ellenállás leküzdéséhez, vagyis a jármű megindításához. 
A tengelykapcsoló-pedált nyomó láb ilyenkor „fogóponton” van. A tanuló tartsa meg 4-5 másodpercig a járművet, majd ahhoz, hogy minél jobban ráérezzen a „fogópontra”, nagyon keveset nyomja beljebb a tengelykapcsoló-pedált. Azonnal érezni fogja, hogy a jármű meg akar indulni hátrafelé a lejtőn. Ne engedje. Egy kicsit több gáz, egy kicsit fölengedni a tengelykapcsoló-pedált, vissza kicsit a gázból, és a jármű újból megáll. 
A tengelykapcsoló-pedált nyomó láb ismét „fogóponton” van. A tanuló tartsa meg megint 4-5 másodpercig a járművet, azután induljon el. Egy kicsit több gáz, egy kicsit följebb a tengelykapcsoló-pedált, még egy kevés gáz, majd finoman engedje fel teljesen a tengelykapcsoló pedált. 
Amikor a tanuló már magabiztosan meg tudja tartani a járművet gáz- és tengelykapcsoló-pedál összehangolásával, kezdődhet a „kézifékes” elindulás gyakorlása. A feladat nehézségi fokát úgy célszerű fokozatosan változtatni, hogy az első próbálkozásoknál csak a gépjármű első tengelye legyen az emelkedő elején, a hátsó kerekek még a síkfelületen álljanak. Az oktató mutassa be és agyarázza el a feladatot, majd segítse a tanulót az első gyakorlatok helyes végrehajtásában. 

Megállás és elindulás emelkedőn 

Az elindulás menete (járó motorral) a következő:
- a tanuló nyomja be a tengelykapcsoló-pedált és kapcsoljon 1. sebességfokozatba;
- bal kezével fogja meg a kormánykereket, jobb kezével a kézifékkart;
- nézzen körül, nézzen előre;
- adjon „hallható” gázt;
- engedje fölfelé nem túl lassan, de óvatosan a tengelykapcsoló-pedált;
- érezze meg azt a pillanatot, amikor a jármű meg akarna indulni, de a rögzítő fék nem engedi;
- oldja fokozatosan a rögzítő féket, azzal egy időben fokozza kicsit a gázadást, és engedje lassan fölfelé a tengelykapcsoló-pedált;
- oldja teljesen a rögzítő féket, lépjen le a tengelykapcsoló-pedálról, és közben adjon annyi gázt, hogy a jármű erőlködés nélkül haladjon fölfelé.

A tanulót dicséret illeti, ha fék használata nélkül, a gáz- és tengelykapcsoló-pedál összehangolásával meg tud állni, 4-5 másodpercig meg tudja tartani a járművet, 15-20 cm-t előre-hátra tudja mozgatni a két pedál mérleghelyzetének változtatásával, el tud indulni lefulladás nélkül. Kézifékes elinduláskor megfelelően tudja összehangolni a kézifék működtetését a tengelykapcsoló- és a gázpedál szintén összehangolt működésével. 
Gyakran előforduló hiba, hogy emelkedőn való megálláskor és elinduláskor a tanuló: 
- megállás előtt benyomja a tengelykapcsoló-pedált, de nem veszi el a gázt;
- megállás előtt elveszi a gázt, de későn nyomja be a tengelykapcsoló-pedált;
- a jármű visszagurulása előtt nem engedi fel a tengelykapcsoló-pedált, de gázt ad;
- a jármű visszagurulása előtt felengedi a tengelykapcsoló-pedált, de nem ad gázt;
- hirtelen leugrik a tengely-kapcsoló pedálról, a jármű „megugrik”, vagy a motor lefullad;
- nem képes a gáz- és a tengelykapcsoló-pedál működtetését összehangolni;
- tévedésből rossz pedált működtet;
- nem oldja időben a rögzítő féket;
- csak félig oldja a rögzítő féket;
- túl nagy gáz mellett, a tengelykapcsoló-pedált sokáig csúsztatja;
- idő előtt oldja a rögzítő féket, a jármű visszagurul;
- nem kapcsol 1. fokozatba, majd amikor észreveszi és kapcsol, a tengelykapcsoló-pedált nem nyomja be teljesen. 
Amilyen ütemben a tanuló ledolgozza a hibáit és fejlődik, úgy mindig erősebb és erősebb emelkedőkön kell gyakorolni a megállást és az elindulást. Mindaddig, amíg az ismeretből nem lesz jártasság és a jártasságból készség. (folyt. köv)

Gyuris István